Szegedről szembeszélben eltekerni a testvérváros Szabadkára 2,5 óra volt (48 km), városi bicikliseknek. Május elsején a Délvidékre látogattunk. Az igencsak lepusztult régi határállomást Röszkénél bezárták, melynek folyományaként csak az autópályán lehet átkelni a két ország között. Ha úgy tetszik ez a közös szerb-magyar abszurd, ami ennek a régiónak olyan sajátos színt ad. Szerencsére azonban majdnem mindenki tolerálja a bicikliseket, a végére pedig úgy beáll a kocsisor, hogy a bicikli a leggyorsabb jármű az autópályán. Ezt ki is használtuk, és pillanatok alatt letudtuk a határt. Diplomata sávban egy diplomata autó mögött ellenőrizek minket.

 

Szabadka felé hálistennek nincs kerékpárút jó sokáig, aztán Hajdújáráson már van, amolyan tipikus falusi bringagyász, amit járda helyett építenek, mondván ezzel parasztfalva minden lakója jól jár. Táblázás persze hiányos, van, ahol két füves rész között van zebra. Aztán Palicstól ismét bicikliút. Táblázás itt is gyér, a rézsű néhol döccen, de összességében tűrhető, leszámítva a belvárosi gyászt. Rengetegen bicikliztek, a szegedi Oskola utcára emlékeztetően, ami vélhetőleg betudható volt a palicsi majálisnak, meg a Szabadkáról induló biciklis programnak (Trimbi 2010).

 

Szabadka Szegednél valamivel kisebb város, de legalább olyan sík, biciklizésre teljesen alkalmas, legalábbis földrajzilag. Központja sétáló-övezet, a kerékpározás külön nincs engedve. Vannak egyirányú utcák, ezek azonban nincsenek a bicikliseknek kétirányúsítva. Szabadkán sok a bicikliút. Ezek nagyrésze kétoldali 1-1 irányú gyalogos felületből elvett, takarásban futó igen keskeny létesítmény. Az elválasztást festék helyett sárga téglákkal oldják meg. Piktogram sehol nincs, sem irányjelző nyíl. Persze ezeket a bicikliutacskákat két irányba használja a nép. A burkolat minősége sok helyen igencsak gyenge.

 

 

 A kerékpártározási lehetőségeket nem volt módunk igazán felmérni, mivel hétvége és ünnepnap volt, de fordított U rendszerű tározót nem láttunk sehol, hanem csak kimondottan kicsiny kerékgörbítőket. Végül burekezés és röpke városnézés után jöttünk el Kosztolányi szülővárosából. Még megálltunk Palicson, megnéztük a tavat, majd hátszélben, bruttó 2 óra menetidővel visszaérkeztünk Szegedre.

 

Képek: